Akik előszeretettel lógnak a Tumblr vagy az Instagram előtt, bizonyára már találkoztak Keri Smith nevével és a nálunk is közkedvelt Nyírd ki ezt a naplót (Wreck This Journal) koncepciójával. A Finish This Book ugyanezt az irányt követi és bár felfedezhető némi változás, az alapötlet megmaradt: egy foglalkoztatókönyvről lenne szó, mely segít a kreativitás fokozásában különböző feladatok révén. Egy olyan élményt nyújt, amely akár a könyvekhez való viszonyunkat is képes megváltoztatni. Gondoljunk csak bele hányan kapunk szívbajt, ha egy egyébként tökéletes állapotban levő könyvünket bármilyen kár éri. Elszakítjuk, leöntjük kávéval vagy ügyetlenkedésünknek hála egy hatalmas tollvonás csúfítja a makulátlan oldalakat. Bár ez a mentalitás nem újszerű, hiszen egészen a nyomtatás kezdete óta hordjuk magunkkal ezt a terhet, Keri Smith könyvei mégis megkövetelik, ha csak időszakosan is, de szakítsunk ezekkel a hagyományokkal.
A Nyírd ki ezt a naplóhoz képest újdonság, hogy immár egy laza történetet is kapunk, mely szerint az írónő néhány különös, szétszórt lapot talált egy parkban, amiket aztán összegyűjtött, hogy megpróbálja megoldani a rejtélyt. Mindezt továbbadja olvasóinak, így a mi feladatunk, hogy társszerzővé váljunk. De még mielőtt belecsapnánk a sűrűjébe, először egy titkos intelligencia tréningen kell átesnünk, majd a megfelelő kiképzés után kezdetét veheti az igazi kaland.
A könyv megtöri a mindennapok rutinját. Kivezet a természetbe és arra ösztönözz, hogy szánjunk magunkra némi minőségi időt, és ismerjük meg jobban önmagunkat és a környezetünket. A történet során ugyanis ki kell majd választanunk egy főhadiszállást, ahova elvonulhatunk olvasni, meditálni, alkotni vagy akár egy talált tárgyakból álló múzeumot létrehozni. És hogy mi értelme mindennek? Segít, hogy nyitottabbak legyünk a külvilágra és észrevegyünk olyan apróságokat is, amelyek mellett nap, mint nap elsiklunk.
Bár Keri Smith többi könyvéhez képest meglehetősen kötött és a feladatok is kevesebb interpretációt engednek meg, mindez semmit nem vesz el az élvezhetőségéből. Egyszerűen az alkotás helyett a lelki élményen van a hangsúly. Egy nosztalgikus világba repít, ahol előbújhat mindenkiből a gyermeki énje, mely érdeklődő és folyamatosan kalandokra, felfedezésekre vágyik. Mindehhez pedig nem is kell más, mint egy békés hely, némi kreativitás, rengeteg színes ceruza, festék, no meg némi szíverősítő a kávénk mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése