Teaszünet

Sötét, ábrándos elektronikus zene, ami olyan érzést kelt a hallgatóban, mintha egy szellemektől nyüzsgő kísértetházban ragadt volna. Ijesztő, ugyanakkor meglepő módon felemelő is egyszerre. 

A witch house drag vagy haunted house néven is ismert okkult témájú zenei műfaj, mely különböző zenei stílusokból és ötletekből merít inspirációt, mint például synth-pop, drone, noise vagy hiphop. A lényeg mégis leginkább a hangulatban kereshető. Talán úgy is jellemezhetnénk, mint az elektronikus zene emo változatát, mivel a számok telve van szomorúsággal, félelemmel és reménytelenséggel, amit kiegészít a hol légies, szintre észrevétlen ének, hol pedig kétségbeesett sikolyok. Mindemellett szintetizátorok, dobgépek, indusztriális hangeffektek és twin peaksi samplek szolgálják a borongós atmoszférát.

A műfaj egyébként meglehetősen fiatal, a kezdete 2009-re vezethető vissza, amikor Travis Egedy (Pictureplane) és barátja, Jonathan Coward (Shams) viccből kitalálták az elnevezést, hogy jellemezni tudják zenéjüket. Nem sokkal később már a Pitchforknak is azt nyilatkozták, hogy 2010 a witch house éve lesz, a kijelentéssel pedig hivatalosan is megszületett a műfaj, gyakorlatilag a semmiből. Mivel nem volt más kifejezés a sötét hangzású elektronikus zenére, a világhálón keresztül egyre jobban elterjedt a kifejezés és egyre több előadót kezdtek el witch house címkével ellátni.

A probléma viszont a konkrét definíció hiánya volt. Mit jelent a witch house? Tényleg elegendő lenne a hangulat? És egyáltalán kik a witch house zenészek? Utóbbi különösen nagy problémát okozott, mert úgy tűnt, az előadók többsége nem is akart a részese lenni a műfajnak. Ellenszenvesnek találtak a kifejezést és egyébként is sokan inkább a zenével akartak foglalkozni és szabadon kísérletezni felesleges bekategorizálások nélkül.

Mindenesetre volt pár erős tartópillére a műfajnak. A leghíresebb minden bizonnyal a kísérteties hangzású Salem, akiket a műfaj kedvelői vagy imádnak vagy utálnak, az viszont egészen biztos, hogy mindenkinek határozott véleménye lesz róluk. Sok kritika érte az együttest például a koncertek minősége miatt, leginkább viszont Jack Donoghue miatt támadták őket, ugyanis elmélyített hanggal rappelt, hogy feketének hangozzon. Van azonban a Salemnek egy botránymentes verziója is, a  White Ring, egy new yorki duó, akik zeneileg kísértetiesen hasonlítanak rájuk. De a nagy nevek között szerepel még a Holy Other, az elsősorban trip-hopból inspirálódó oOoOO (Oh) és az experimentális noise projektként induló Balam Acab, aki R&B elemeket is beleépít a számaiba.

Idővel viszont kifejlesztett a witch house egy másik jellegzetességet, ami segíthet a műfajok közti eligazodásban. Tekintve, hogy egyre népszerűbbé vált az interneten, ellenlépésként a zenei stílussal szimpatizálók szimbólumokat kezdtek el használni a nevükben, ami segített, hogy underground keretek közt maradjanak. Külső szemlélők persze rögtön zavarba jöttek a bizarr nevek láttán. Kiejthetetlenek voltak és ha valaki mégis többet szeretett volna megtudni róluk, a Google keresés szinte lehetetlen volt. Ebbe a kategóriába tartozik a már korábban említett oOoOO, a GL▲SS †33†H (Glass Teeth) és a ††† (Crosses), akik nem összekeverendőek a †‡† (Rrritualzzz). 

A seapunkhoz hasonlóan a witch house is kifejlesztette a maga esztétikáját, ami fokozta a zene misztikus, félelmetes hatását. Amolyan ködös nosztalgiaként írhatnánk le. Megtalálhatjuk a boszorkányság, sámánizmus motívumait illetve a hatvanas és hetvenes évekbeli horrorfilmeket, bár az "újhullámos" witch house esetében gyakori inspiráció források lehetnek a mostanában népszerű sorozatok is, mint például az American Horror Story.

Mindezen törekvések ellenére a műfaj úgy tűnt, haldoklik. Hiába próbálták meg magukat az előadók megkülönböztetni a nevükkel, képi világukkal, a már kezdetekkor feltűnt problémák nem oldódtak meg, sőt, rosszabbodtak. Az egyik utolsó szög a koporsóba minden bizonnyal a Creep volt, akik olyannyira nevetségesnek találták a witch house elnevezését, hogy kiötlöttek egy ennél is bizarrabbat. Így ütötte fel a fejét a rape gaze. Mondani sem kell, nemhogy nem terjedt el a kifejezés, de hatalmas botrányt is okozott és csak még több embert idegenített el a stílustól. Így történhetett meg, hogy a műfaj nagyjából egy-két évvel a születése után meghalt.

Mégis így visszatekintve nem biztos, hogy mindennek így kellett volna történnie. A törekvés mindenképpen pozitív volt, hiszen olyan érzelmeket tudtak kifejezni, ami idegen a nagyközönség által ismert elektronikus zenétől, mint a gyász, paranoia és bizonytalanság. Azonban a műfaj körüli viták és botrányok aláásták az egyébként is gyenge lábakon álló műfajt, így mostanra csak töredékes maradványait találhatjuk meg.