Teaszünet

Ha a fentiek nem sugallták volna kellően, egy családregénnyel van dolgunk, mely a 21. századi fiktív városkában, Pingle-ben játszódik. Fun fact, hogy a regény eredeti címe is 我们家, amit "A mi családunk”-ként lehetne lefordítani. Bár külföldön Yan Ge neve nem teljesen ismeretlen, hisz a Szecsuáni csípős már az írónő harmadik regénye, ez az első könyve, mely magyar nyelven is olvasható. A kezdetben kínai mitológiával és misztikummal foglalkozó írónőnek egyébként a May Queen című regénye hozta meg az áttörést, majd az azt követte a White Horse, mely a Szecsuani csípőshöz hasonlóan szintén egy kínai kisváros életébe és kultúrájába nyújt bepillantást. Úgyhogy aki korábban még nem kísérletezgetett kortárs kínai irodalommal, ráadásul érdekli a távol keleti konyhaművészet és kultúra is, annak igazi ínyencfalat lehet ez a könyv.

A történet lényege nagyon röviden leírható. Főhősünk Shengqiang, aki a nagymama 80. születésnapjára készülődik, ez alkalomból pedig hazautazik bátyja és nővére is, hogy felkészüljenek az ünnepségre. A találkozás azonban feltépi a régi sebeket, ezzel elindítva konfliktusok egész sorát,  mely telve van titkokkal, féltékenységgel és elfojtott indulatokkal.

A dráma közepén pedig ott találjuk Shengqiangot, a babpürégyár vezetőjét, akivel női olvasóként nem lesz könnyű dolgunk azonosulni, de persze a férfiak szívébe sem fogja éppenséggel belopni magát. Iszik, félrelép, hangulatát leginkább a düh és az elégedetlenség jellemzi, ráadásul szeretőjének lakást bérel közvetlenül édesanyja otthona felett. Épp ezért nem nehéz belátni azt sem, miért látják az apa karakterét antihősnek egyesek. Mégis ezek a jellemhibák nem egy szörnyeteget hivatottak jellemezni, csupán egy hétköznapi embert a maga tökéletlenségében és hibáival.

De mondhat bárki bármit, nincs rendjén, ha egy férfit nem várja otthon asszony.

Bizonyos olvasóknál minden bizonnyal ki fogja verni a biztosítékot néhány hasonló megjegyzés. A könyvben ugyanis egy alapjaiban nagyon is hagyományos értékrenddel bíró szemléletmóddal találkozunk, ahol egyértelműen meg van szabva a nemek szerepköre. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy a nők teljesen alárendelt pozícióban lennének. A családot például a nagymama irányítja, valójában ő a családfő, aki megszabja, kinek mit kell tennie és akinek nem igazán lehet ellenszegülni sem. Azonban úgy tűnik, a hagyományok is változóban vannak, a könyvben ugyanis megjelenik már a válás is.

Mindezt pedig megfűszerezi egy egészséges adag szexualitás is, mely szorosan kötődik a regény címe is utaló és a történet egészét átjáró csilis babpüré. Shengqiang mestere is úgy magyarázza el például a püré elkészítésének a titkát, hogy az a nő kielégítéshez hasonlít.

Nézte, ahogy a mester — mint aki boszorkányfőzetet készít — ritmusosan kavargatja a babot, először lassan, majd gyorsan, mindkét csuklója dolgozott, majd ismét lassabra váltott, míg a rúd mozgásától "nyögni" nem kezdett a püré, felszínre nem buggyant a vérvörös csilipaprika-olaj, és csodálatos illat terjengett.

Ami még érdekessé teszi a könyvet, az elbeszélő személye, a pszichiátriai kezelés alatt álló gyártulajdonos lánya, Duan Yixing, aki viszont egyszer sem jelenik meg a regényben. Ennél többet nem is tudunk meg róla, még rejtett utalásokat sem találhatunk arra vonatkozólag, hogy mikor, miért és hogyan került oda a lány, így ez a titok végigkísér az egész könyv során. Úgyhogy felmerülhet a kérdés, hogy ha nem volt jelen a narrátor honnan ismeri a történetet? Például mások emlékéből. Többször is megemlíti, hogy anyja például hogy emlékszik a történtekre, mit mesélt el neki. Márpedig az emlékek nem megbízhatóak, hiszen mindenki máshogy éli meg az eseményeket. Még a pontos dátum sem biztos. Valamikor 1995-ban vagy '96-ban járunk, március vagy talán április táján. Ki tudja már. A választása azonban nem meglepő, hiszen egy interjúban az írónő elárulta, hogy szereti a megbízhatatlan narrátorokat, akik helyzetükből adódóan kellő távolságból tudják szemlélni a történetet.