Az utóbbi években hazánkban is egyre közkedveltebb lett a Tajvanból származó izgalmas buborékos tea, ami a legújabb trendi, elvitelre kérhető ital. Ez lenne a bubble tea, vagy másik nevén boba tea, ami egyébként tajvani szlengben annyit jelent, hogy nagy mellek. A népszerűségét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy Budapesten sorra nyílnak a bubble teát árusító üzletek és akkor még ott vannak az ázsiai éttermek is, akik szintén gyakran szerepeltetik étlapjukon.
A pontos eredete bizonytalan, hiszen amióta a bubble tea meghódította a nyugati világot, több teaház is azt állítja, tőlük származik az eredeti recept. A legelfogadottabb verzió szerint a történet a 80-as években kezdődött, amikor a Chun Shui Tang teázó a nagy konkurencia miatt valami újjal akart előrukkolni. Az alapító, Liu Han-Chieh, hideg teával kísérletezgetett, amit szirupokkal és gyümölcsökkel édesített, ami bevonzotta a fiatalabb generációt is. Ahhoz viszont, hogy a különböző hozzávalók megfelelően összekeveredjenek, annyira fel kellett rázni az italt, hogy a tetején buborékok keletkeztek - innen ered az ital elnevezése is, nem pedig az tea alján úszkáló bogyóktól, ahogyan azt a legtöbben hiszik. A következő megálló pedig már 1988-ba visz, ahol Lin Hsiu Hui egy üzleti megbeszélés során összekeverte tápiókapudingját a teájával, a végeredményért pedig mindenki odavolt. Azóta pedig az ital népszerűsége töretlennek látszik.
Az italnak jelenleg rengeteg változata él, bár a hagyományos bubble vagy boba tea fekete teából készül, ami tápiókát, sűrített tejet és mézet tartalmaz. A fekete tea mellett egyébként zöld teával is kérhetjük most már az italt, hidegen vagy melegen, gyümölcsösen vagy tejes alappal, többek között licsi, mangó, eper, kivi, matcha, banán vagy akár guava ízekkel is. A lista végtelen. Ha pedig megvan a tökéletes tea kombináció, jöhet a bubble tea igazi vonzereje, a különleges adalékok.
Három topping közül választhatunk: tápiókagyöngy, kókuszzselé és gyümölcsös buborékok. A hagyományos tápiókáról elegendő egyelőre annyit tudni, hogy a Dél-Amerikában őshonos maniókából készül, ami a semleges íze és illata miatt könnyen variálható, izgalmas hozzávalóvá teszi. A teába kerülő változatát egyébként pofon egyszerű elkészíteni. Mindössze meg kell főzni, hogy elnyerje a jellegzetes zselés állagát majd cukorszirupba rakják, hogy legyen egy kis plusz íze.
A kókuszzselé szintén rágós, ez azonban az átlag magyar embernek valószínűleg sokkal bizalomgerjesztőbb külsővel rendelkezik, mint a tápióka, hiszen olyasmi, mint egy gumicukor. Elkészítéséhez a kókuszbelet a legkülönbözőbb ízű szörpökbe áztatják, amíg egészen át nem veszi az új ízt, így végül nyoma sem marad a kókusznak.
Magyarországon azonban a legnépszerűbb topping a gyümölcslével töltött golyók, amik a molekuláris gasztronómia szferifikáció nevű technikájával jön létre. Az egzotikusnak hangzó kifejezés mindössze annyit takar, hogy a zselésítő hatású nátrium-algináttal elkeverjük a kívánt folyadékot, amit aztán kálcium-kloridos oldatba csepegtetünk, hogy apró buborékokká álljanak össze. Így kívül zselés állagú lesz, azonban amint ráharapunk, kirobban a gyümölcslé.
Úgyhogy ha már a toppingot is kiválasztottuk, nincs más dolgunk, mint fogni a csinos kis műanyag poharunkat az óriási szívószállal és már élvezhetjük is tajvan kávéját, ami a szomjúságoltáson felül szórakoztatást is biztosít, amint megpróbáljuk kihalászni az ital alján úszó buborékokat.
Úgyhogy ha már a toppingot is kiválasztottuk, nincs más dolgunk, mint fogni a csinos kis műanyag poharunkat az óriási szívószállal és már élvezhetjük is tajvan kávéját, ami a szomjúságoltáson felül szórakoztatást is biztosít, amint megpróbáljuk kihalászni az ital alján úszó buborékokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése